Az alapító

A mohácsi születésű, de magát mindig Nagynyárádinak valló mester Bólyon tanulta a kékfestő szakmát, majd Újpesten képezte tovább magát. A saját műhelyét 1948-ban alapította és fejlesztette folyamatosan. Műhelyében a kékfestés minden művelete elvégezhető a hagyományos indigós festés, és a ma ismertebb indantrén festés is. A kékfestéshez elengedhetetlen mintadúc állományát is éveken keresztül gyarapította, részben vásárlással, részben saját maga által készített darabokkal. A műhelyben feleségével együtt dolgoztak, de gyakran segítettek gyermekei, unokái is. A hosszú ideig hátrányt jelentő önálló kisiparosként is megmaradt az iparos szakma elkötelezettjének, amit később sok formában elismertek. Munkájával a falunak is hírnevet szerzett, sok magyar és külföldi turista látogatta műhelyét és az évenként megrendezendő Kékfestő fesztivál is hozzá kötődik. Számos kitüntetést kapott, a Nagynyárád Díszpolgára címre nagyon büszke volt, de sok egyéb elismerésben is része volt Nívódíj, Művészeti díj, Népi iparművész, a Népművészet mestere, Az év kézművese, Aranytű és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje. Emlegette, hogy még egy kitüntetést fog kapni, azt „fentről” és fából lesz. Sajnos ez is bekövetkezett, 2017. május elején 97 évesen elhunyt.
„Kékfestőnek lenni Isten áldása” mondás származik tőle, amit teljes szívvel úgy is gondolt, munkáiban az igényesség, a szakmaszeretet, a páratlan tudás és a szakmai elhivatottság tükröződik. Emberszeretetével, nyíltságával és humorával mindenkit megnyert. Szívesen mesélt a vendégeinek a szakmáról, magáról, a családjáról és mindenkit meg is tudott nevettetni a látogatása közben. Háza, műhelye ma is megtekinthető, a szakma művelése a családban folytatódik.